menu in

Volt egyszer egy múzeum - Válogatás az egykori Aradi Ereklyemúzeum kincseiből

Volt egyszer egy múzeum – válogatás az egykori Aradi Ereklyemúzeum kincseiből

 

Arad városa a magyar történelmi mitológiában összekapcsolódott az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékeivel. Hogy ez így alakulhatott abban jelentős szerepe volt egy féltucatnyi XIX. század végi lokálpatrióta aradi értelmiséginek és a kezdeményezésükre létrehozott közgyűjteménynek. 1891. január 13-án – az aradi illetőségű Kölcsey Egyesület keretein belül – alakult meg az a Múzeumi Bizottság, amely fő feladatának a Kárpát-medencében élő népek és nemzetek életét oly markánsan meghatározó 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeinek bemutatását és dokumentumainak összegyűjtését tartotta.

A gyűjtemény csakhamar országos hírnévre tett szert, és „Szabadságharcos Emléktárgyak Országos Múzeuma” néven az egyik legjelentősebb magyarországi szakgyűjtemény lett. A gyűjteménybe került a forradalom és szabadságharc számos kiváló személyiségének emléktárgya (Damjanich, Kossuth, Bem, Görgei relikviák) sok egyedi és típustárgy. A gyűjtemény azonban több is volt, mint egyszerű múltidéző. Már a kezdet kezdetén is tudományos igénnyel folyt az anyag rendszerezése. 1903-ban már 2300 darabos volt a gyűjtemény, s elérkezett az ideje egy önálló, a tudományos megalapozottságú állandó kiállításnak, illetve igényes műtárgyraktárnak helyet adó múzeumépület létesítésének is. Ennek átadására 1913-ban került sor.

A nyilvános kiállításra bocsátott, tudományos tekintélyt parancsoló gyűjteményi anyag az impériumváltást követő időszakban is háborítatlanul a helyén maradt a két világháború között is. Olyannyira, hogy a román történetírás atyjaként tisztelt Nicolae Iorga is elismeréssel illette, s a szerveződő román múzeumok elé állította példaképül. A hivatalos átvételi jegyzőkönyvben a múzeumokat felügyelő román adminisztráció az új múzeum legnagyobb gyűjteményi egységeként 3916 ereklyetárgyat regisztrált. A szabadságharc centenáriumára, 1948-ban kiállítást is rendeztek, a hangsúlyt a román-magyar haladó kapcsolatokra helyezve. Még a szocializmus térhódítását is többé-kevésbé töretlenül túlélték a ’48-as tárgyak forradalmi kiállításba csoportosítva, a Ceaucescu-diktatúra azonban a raktárak mélyére száműzte gyakorlatilag valamennyit.

1990 után kezdett újra publikussá válni a gyűjtemény. Ennek nyomán, a regionális kulturális együttműködés keretében Szegeden és Békéscsabán, majd a 150. évforduló jegyében Budapesten a Hadtörténeti Múzeumban mintegy 100 relikvia kerülhetett az érdeklődő nagyközönség elé. 1999-ben film is született Magyar Golgota címmel, amely bepillantást engedett a gyűjtemény titkaiba. Ekkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy milyen fontos lenne egyrészt a történettudományi kutatások segítésére, másrészt a kollektív emlékezet ápolására, s legalább ennyire fontos hangsúllyal a Duna-menti népek együttélésének dokumentálására a gyűjtemény szakszerű tudományos feldolgozása és közkinccsé tétele.

2008-ban kezdődtek meg a tárgyalások egy nagyszabású feltárási, revíziós, dokumentációs munkálatokról, amelyet végül 2009 decemberétől a román és magyar szakemberek végeztek Európai Uniós támogatással. A pályázati projektben az aradi Complexul Muzeal, a szegedi Móra Ferenc Múzeum és a budapesti Hadtörténeti Múzeum vett részt. Így tehát a most nyíló kiállítás egy nemzetközi együttműködés részeként kerül megrendezésre a regionális kapcsolatok fejlesztését elősegítő, már három kiállítást bemutató kulturális programhoz kapcsolódva. A kiállítás célja kettős, egyszerre kíván történeti kiállítás lenni, és demonstrálni a magyar nemzettudat fejlődésében azt az egyedülálló szimbólumrendszert, amit az aradi vértanúk misztériuma tölt be. Ezek szellemében készültek az aradi, pécsi és szeged kiállítások is.

A kiállítás felvillantja az egykor volt múzeum tárgyi gazdagságát, sokszínűségét. Bepillantást enged annak szellemiségébe, a hősök tiszteletébe, kultuszába. Bemutatja a szabadságharc katonájának életmódját (hadjáratban, várfogságban egyaránt) és fegyverzetét, felszerelését, s végül, de nem utolsósorban a történeti emlékezetünkben összemosódott aradi vértanúk személyiségét is megjeleníti a hozzájuk kapcsolódó tárgyakon keresztül. Leginkább az Araddal – felesége Csernovics Emília itteni háza és ismeretségi köre révén – legszorosabb kapcsolatba került Damjanich János honvédtábornok relikviáinak bemutatásával.

Parancsnokság Parancsnoki Iroda Hadtörténeti Múzeum Hadtörténeti Intézet Hadtörténelmi Levéltár és Irattár Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság Centenáriumi Pályázati Igazgatóság Személyügyi Iroda Jogi és Igazgatási Osztály Gazdasági Osztály Pénzügyi Részleg Törzsosztály Programiroda Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Osztály Haditechnikai Gyűjtemény és Nyilvántartó Osztály Kiállítás-üzemeltetési Osztály Hadtörténeti Kutató Osztály Hadtörténeti Könyvtár Szerkesztőség Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Központi Irattár Irattár és Dokumentációs Részleg Igazolási és Ügyfélszolgálati Részleg Hadtörténeti Térképtár Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külhoni Hadisírgondozó Osztály Pályázati Előkészítő és Koordinációs Osztály Pályázati Monitoring Osztály