Emlékezni és emlékeztetni

Tagadni nem lehet, hogy csak azt művelhetjük tökéletes ügyességgel, amit mesterség s nem időtöltésképpen űzünk. Ismerje meg tehát ki-ki, mi az ő mestersége, s tiszte, ha valamiben felsőbbséget vágy elérni, fejtse ki azt tehetsége szerint...
A Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a "magyar vitézség örökös dicsőítésére szolgáló kincsesház" a fenti Széchenyi-útravaló szellemében ez idáig is sok kitűnő tehetségű hadtudóst - hadtörténészt, muzeológust, levéltárost, hadi könyvtárost, hadi térképészt, numizmatikust, hadisírszakértőt - adott a hazának, ezért szent kötelességünk emlékük megőrzése és az Intézmény megtartása, mert ilyen csak egy van Európában. Katonamúltunk és honvédelmünk őrzője, amely sok-sok próbálkozás ellenére csak 1918 novemberében, 90 évvel ezelőtt alakulhatott meg (2008). A kilenc évtized alatt Európa egyik legrangosabb intézményévé, a magyar tudományos és kulturális élet fellegvárává nőtte ki magát és híven szolgálta és szolgálja a magyar katonai-hadtörténeti, nemzeti múlt feltárását, kutatását, a tárgyi és írásos emlékek megőrzését és azok bemutatását itthon és külföldön egyaránt.

A Ferdinánd, majd Nándor Laktanyából átalakított épület mindmáig megőrizte katonás jellegét, így a Hadtörténeti Intézet és Múzeum objektuma is a magyar történelem sorsfordító eseményeinek helyszíne. Nem messze innen esett el 1686-ban a Budát visszafoglaló katonák kardjától a török várvédők parancsnoka. 1849 májusában a Bástya sétány középső részén ütöttek rést a Komárom alól elhozott ostromágyúk, és kezdték meg a Vár elfoglalását az osztrák csapatoktól a magyar honvédek. Végül még egy dátum immár a 20. századból: 1945 február 12-én itt, a Bécsi kapun keresztül próbálták meg a kitörést a reménytelen helyzetbe került német-magyar csapatok katonái és a civil lakosság. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum a budai Várnegyed északnyugati sarkán, a Kapisztrán tér, Tóth Árpád sétány (Bástya sétány), a Prímás bástya és a Budavári Önkormányzat épülete által körülhatárolt területen fekszik, a Vérmező és a Déli pályaudvar felől is jól láthatóan a város fölé emelkedve hívogatja a látogatókat.

A hely hadászati fontosságára jellemző, hogy az 1696-ban készült budai házjegyzék ezen a helyen már két új épületet említ, ezek a korabeli térképeken Gránátos Kaszárnya néven szerepelnek. Az egykori laktanya 1843-ban már nem elégítette ki a katonai igényeket, ezért annak lebontását és egy új építését határozták el. A nagyméretű kaszárnyaépület építése 1847-ben fejeződött be, az északi szárnya 1892-ben, keleti szárnya az 1920-as években készült el.

Az 1918 novemberében kitűzött alapcélok teljesítése számunkra mai napig érvényes parancs, azaz a hadtudomány töretlen szolgálata, nemzetünk mérhetetlenül gazdag hadtörténelmének hiteles feltárása és bemutatása, sikerek és kudarcok, szervezeti átalakulások és átalakítások véget nem érő körforgása közepette. A változások között a legfontosabb területen sikerült mégis állandóságot biztosítani az itt dolgozó szakembereknek. A nagy hírű európai hadtörténeti intézetek és hadtörténeti múzeumok mintájára katonai intézményként működhetett mindvégig, ez hosszú távú stabilitást és identitást, zavarmentes létezést és garantált jövőt biztosított számunkra. A Hadtörténeti Múzeum, az egykori Hadimúzeum mindvégig a Honvédelmi Minisztérium "sarkcsillaga" volt, amely 90 éves múltjával segíti, neveli, tanítja, oktatja a jövő katonáit, de kiállításaival, hagyományőrző bemutatóival egyben figyelmeztet is: "Múlt nélkül nincs jövő!" és "Aki nem tud emlékezni a múltra, arra van átkozva, hogy megismételje azt" (George Santayana). Ma bátran kijelenthetjük, hogy amit vitéz Aggházy Kamil ezredes és Gabányi János címzetes vezérőrnagy, mint alapítók megálmodtak, megvalósult. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum múltja és jelene, rendszereken és korszakokon átívelő munkássága a záloga a következő évtizedeknek, hogy töretlen lendülettel képviselje a magyarságot, a hadi tradícióinkat a sokszínű összeurópai kultúrpalettán. A kor igényeinek megfelelően, folyamatosan megújulva kívánunk emlékezni a hadtörténelem jeles napjaira és emlékeztetni a felnövekvő generációkat a magyar katonák hazaszeretetére, hősi tetteire.
A törekvés és a végzett munka elismeréseként a Hadtörténeti Intézet és Múzeumot 2008-ban Magyar Örökség Díjjal tüntették ki, amely hatalmas elismerést jelent az Intézmény számára.

Dr. Holló József Ferenc altábornagy
a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója,
címzetes egyetemi tanár, a hadtudomány kandidátusa