menu in

Műtárgyak a középpontban

Nándorfehérvár - Belgrád

 

„Négyórás harc után a kastély kivételével minden a kezünkben volt. Majdnem az összes várvédő és a lakosság, kb. 7000 ember elesett, kb. 1000-et elfogtunk a harc közben, a maradék mintegy 250 janicsár és a parancsnok néhány előkelő török személyiséggel a kastélyba menekült, és kitűzte a fehér zászlót.

A zsákmány elég jelentéktelen volt, mert a törökök már korábban elhordtak innen minden értéket. […]

A győzedelmi trófeák között volt három lobogó; kettőt a legszentebb Atyának küldöttem el […]; a harmadik zöld színűt megtartottam a seregünk dicsőségére. Teljes elismeréssel adózom csapataim eredményének, különösen a parancsnokok és tisztek bátorságának. Itt kétszer Te Deumot mondottunk.”

Bár még nem sejtette, az egyesített császári és bajor haderőket 1688. szeptember 6-án győztes rohamra vezető 26 éves hadsereg-főparancsnok, Miksa Emánuel bajor választófejedelem – I. Lipót német-római császár és magyar király veje – élete legegyértelműbb és legnagyobb katonai sikeréről, a belgrádi ostromról és győzelemről jelentett így 1688. október 14-én az Udvari Haditanácsnak.

Következetesen részt vett az 1683-88 közti magyarországi hadjáratokban, csapataival oroszlánrészt vállalt minden jelesebb ütközetből, sebeket osztott és kapott. Dacára annak, hogy ott volt Buda 1684-es sikertelen, majd 1686-os sikeres ostrománál, utána pedig 1687. augusztus 12-én Nagyharsánynál, az ún. második mohácsi csatában is győzelemre segítette szövetségesét, az általa oly áhított császári fővezérséget csak 1688-ban nyerte el. Július 28-án érkezett a magával hozott 7000 bajor, 1700 frank és 3300 sváb harcossal Péterváradra, ahol átvette a 17.700 gyalogosból, 15.800 lovasból, vagyis összesen 33.500 emberből és 98 lövegből álló fősereg fölött a parancsnokságot. A felszabadító háborúk addigi leggyengébb seregével negyven nap múlva Belgrád, az egykori Nándorfehérvár bevételével koronázta meg törökellenes küzdelmeit.

Belgrád (latinul: Alba Graeca, magyarul Görögfehérvár, Nándorfehérvár, németül Griechisch-Weissenburg, ma: Beograd) stratégiailag kulcsfontosságú ponton, a Duna és a Száva összefolyásánál fekszik. Története egyáltalán nem zárult le 1456-tal: a diadalt 1521-ben a vár török kézre kerülése követte, s az „ország kulcsának” tartott vár elvesztése pedig előrevetítette az önálló magyar államiság megszűnését. A katonai erősségként és jelképként egyaránt lényeges erősség neve a törökellenes visszafoglaló háborúk során 1688-ban, majd 1717-ben került keresztény kézre. Határvár lévén, Belgrádért diplomáciai küzdelmek is folytak, gyakran tárgyalóasztal mellett, békekötéssel rendeződött el a sorsa. Így juthatott ismét török kézre, noha II. József elfoglalta a Habsburg-birodalomnak. A 19. században a törökök fokozatosan kiszorultak Szerbiából, 1867-ben végleg távoztak Belgrádból, így az az akkori Szerb Fejedelemség fővárosa lett.

A magyar hadtörténet szempontjából fontos erősség 1914-ben is kiemelt szerepet játszott: lövetésével vette kezdetét az első világháború. 1915-ös elfoglalását az Osztrák-Magyar Monarchia és szövetségesei mint egy újabb nándorfehérvári diadalt ünnepelték.

2019.07.09.